judit

Fosztja az ősz a fákat, hűvösödik már, 

be kell gyújtani. 

Lecipeled a kályhát, egyedül hozod, 

mint a hajdani

hidegek idejében, még mikor, kedves, 

nem öleltelek, 

mikor nem civakodtam és nem éreztem, hogy 

nem vagyok veled.

Némább a hosszabb éjjel, nagyobb a világ 

s félelmetesebb. 

Ha varrsz, se varrhatod meg közös takarónk, 

ha már szétesett.

Hideg csillagok égnek tar fák ága közt. 

Merengsz még? Aludj: 

egyedül alszom én is. Huzódzkodj össze 

s rám ne haragudj.

József Attila