Álljon előmbe izzó, forró nyárban:
„Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.”
Ha vad viharban átkozódva állunk:
Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.
Amiben minden álmom semmivé lett,
Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.
Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,
Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.
Együtt kacagnánk végső búcsút intve,
Meghalnánk együtt, egymást istenítve.
Ady Endre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése