2012. március 26., hétfő

eulália

A sóhajország árnyán
        Laktam egyedül, árván,
Lelkem mocsár volt, mély magány,
S az angyali jó Eulália lett remegő arám,
A sárgahajú Eulália lett mosolyos arám.

        Ó - a szeme ég,
        Mint éjjel az ég,
Ha csillag rakja ki a nagy űrt!
        S a lágy pihe-gyöngy,
        A bíbor, a gyöngy,
Mit holdsugár ragyogása szűrt,
Nem oly aranyospuha, mint Eulália fürtje, a sárga fürt,
Nem oly sugaraspici, mint Eulália fürtje, a drága fürt.

        A bánat - a mult
        A semmibe hullt,
Mióta angyali lelke véd;
        Az ég aranyán
        Ég a halavány
Astarte s már az éj se setét,
Ha rám veti jó Eulália felragyogó szemét,
Ha rám veti szent Eulália lágy ibolyaszemét.
Edgar Allan Poe

2012. március 20., kedd

A hallgatás sokszor a legjobb dolog, amit mondhatunk.



“A természet csak egy nyelvet adott az embernek, de két fület, hogy kétszer annyit füleljünk, mint amennyit beszélünk.”
Epiktétosz

2012. március 12., hétfő

a perverzió démona

,,Bölcsebb lett volna, biztosabb lett volna (ha már okvetlen osztályozni kell) annak alapján osztályozni, amit az ember rendesen vagy alkalomadtán tenni szokott, és hasonló alkalommal mindig újra megtett, mint annak alapján, ami elképzelésünk szerint az Istenség szándékozott vele megtétetni. Ha nem tudjuk megérteni az Istent látható műveiben, hogyan érthetnők meg megfoghatatlan gondolataiban, melyek a tetteket létrehívják? Ha nem érthetjük meg tárggyá lett teremtményeiben, hogyan akarjuk megérteni a teremtés alanyi szándékaiban és fázisaiban?" (...)
,,Az indukció a posteriori rávihette volna a frenológiát, hogy elfogadjon mint velünk született primitív princípiumát az emberi cselekvésnek, egy paradox valamit, amit jellemző terminus híján perverziónak nevezhetünk. Abban az értelemben, amelyet adni akarok neki, nem lesz egyéb, mint egy motívumtalan mobile; maga motívum, de nem motivált. Ennek ösztönzésére cselekszünk gyakran érthető cél nélkül; vagy ha ezt ellentmondásnak értené valaki, annyiban módosíthatjuk tételünket, hogy ennek ösztönzésére oly okból cselekszünk, amelyből nem kellene. Elméletileg semmiféle ok sem lehet oktalanabb; de a valóságban nincsen erősebb ok, mint az oktalan. Bizonyos szellemekre nézve bizonyos körülmények között teljességgel ellenállhatatlan."(...)
,,Vagy: ott állunk a meredély szélén. Borzadva pillantunk a mélységbe - émelygünk, szédülünk. Ott maradunk - magunknak sem tudunk számot adni, miért? (...) Csak egy gondolat: annak a gondolata, mik lennének érzéseink az esés zuhanó sodródása alatt ilyen magasságból; ..."
Edgar Allan Poe

2012. március 11., vasárnap

amerikai szépség - filmajánló

Néha olyan sok a szépség a világban... Úgy érzem, ki sem bírom, és a szívem egyszer csak megszakad.
*
Azt hiszem, igen, dühös lehetnék amiatt, ami velem történt. De nehéz dühösnek lenni, amikor oly sok szépség van a világban. Néha úgy érzem, hogy egyszerre látom mindet és túl sok: a szívem felduzzad, mint egy léggömb, és majd szétrobban. Aztán eszembe jut, hogy ellazuljak, és ne próbáljak meg belekapaszkodni. Aztán esőként rám hullik az egész és nem érzek mást, csak hálát hülye kis életem minden egyes percéért.
*
A nevem Lester Burnham. Ez a környék, ahol lakom. Ez az utcám. Ez az életem. 42 éves vagyok. Alig egy éven belül meghalok. Ezt persze most még nem tudom. Bizonyos értelemben már most halott vagyok. (...) A feleségem és a lányom is azt hiszi, hogy irdatlan nagy vesztes vagyok. És igazuk van. Elvesztettem valamit. Nem tudom pontosan, mi az, de tudom, hogy nem voltam mindig ilyen... kába. De tudjátok mit? Sosincs késő megtalálni, ami elveszett.

2012. március 9., péntek

intés az őrzőkhöz

Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Csillag-szórók az éjszakák,
Szent-János-bogarak a kertben,
Emlékek elmult nyarakon,
Flórenc nyarán s összekeverten
Bucsúztató őszi Lidónak
Emlékei a hajnali
Párás, dísz-kócos tánci termen,
Történt szépek, éltek és voltak,
Kik meg nem halhatnak soha,
Őrzött elevenek és holtak,
Szivek távoli mosolya,
Reátok néz, aggódva, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán.

Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Az Élet él és élni akar,
Nem azért adott annyi szépet,
Hogy átvádoljanak most rajta
Véres s ostoba feneségek.
Oly szomorú embernek lenni
S szörnyüek az állat-hős igék
S a csillag-szóró éjszakák
Ma sem engedik feledtetni
Az ember Szépbe-szőtt hitét
S akik még vagytok, őrzőn, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán.
Ady Endre

messze

2012. március 3., szombat

az én menyasszonyom - részletek

Álljon előmbe izzó, forró nyárban:
„Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.”

Ha vad viharban átkozódva állunk:
Együtt roskadjon, törjön össze lábunk. 

Amiben minden álmom semmivé lett,
Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet. 

Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,
Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.

Együtt kacagnánk végső búcsút intve,
Meghalnánk együtt, egymást istenítve.
Ady Endre